„A tétlenség a lélek ellensége.”
Gyakorlóiskolánk iskolalelkésze, Kovács József atya lelki délutánra invitálta pedagógusközösségünket. A helyszín ezúttal a Líceum csodás kápolnája volt.
Egy kedves, hiteles szerzetesnő, Lothringer Éva érkezett hozzánk, hogy a tudásszomjunkat csillapítsa. Éva a magyar alapítású Szociális Testvérek Társaságának aktív tagja már 36 éve. (A Társaság püspöki joghatóságú, magánfogadalmas, de a közös élet szabályait követő nők társasága, amely idén májusban ünnepli majd megalapításának centenáriumát.) A szerzetesasszonytól megtudtuk, hogy világi foglalkozása is van: családterápiás foglalkozásokat tart, de pályája kezdetén pedagógusként dolgozott ő is.
Éva ezen a napon Szent Benedekről beszélt nekünk, arról a szentről, aki Európa fővédőszentje is, és ezzel az írásával megszüntette a korábbi remeteség és szerzetesség felemás állapotát, kötelezővé tette az állandóságot (stabilitas loci), ezzel megszüntette a szerzetesek önkényes vándorlását, amely sok visszaélést szült, valamint behozta a szerzetesi fogadalmakat.
Az írás a VI. század elejéről származik, de a Bencés szerzetesek a mai napig követik elvárásait. Tulajdonképpen a Regulák leginkább egyféle életrendként foghatók fel. Olyan, mint egy jól megszerkesztett „napirend”, ami gyereknél és felnőttnél is fontos ahhoz, hogy nyugodt legyen az élete, rendezettek legyenek a mindennapjai. De nemcsak az egyén, hanem egy kisebb-nagyobb közösség számára is fontos, hogy legyen egy napi–heti–éves ritmus, amely szerint él. Nos, ennek az alapjait fektette le Nursiai Benedek majd’ 1500 évvel ezt megelőzően.
Innen eredeztethetjük a mondást, miszerint Isten dicsősége az élő ember.
Hallhattunk a Regulából a szabadság értelmezéséről, például arról, hogy aki új tagként jelentkezik a szerzetesrendbe, annak olvassák fel a Regulákat, s „…Ha meg bírod tartani, lépj be, ha nem szabadon távozzál!...” Szó esett az Istenben érzett biztonságról, az egyéniség tiszteletéről, stabiltásról és rugalmasságról. De elmélkedtünk a kiszámíthatóságról, vagy éppen a biztonságos jövőkép fontosságáról is.
Mindannyian találhattunk a délutánban olyan tartalmat, amely hozzánk, nekünk szólt abban a pillanatban… Csak figyelnünk kellett egy kicsit. Önmagunkra.
Köszönet Józsi Atyának a szervezésért!
(emerzsé)
