Kultúra és természet, avagy barangolás Petőfivel Erdélyországban
Osztályunk a Határtalanul pályázat keretein belül egy hetet (2024.05.27.-2024.05.31.) Erdélyben tölthetett.
Vasárnap már mindenki izgatottan várta a reggelt. Hétfőn egészen hamar, pontosan hat órakor már el is indultunk az ártándi határ felé. Első megállónk Nagyszalontán volt, ahol ellátogattunk a Csonkatoronyhoz, ahol osztálytársaink kiselőadást tartottak Petőfi Sándor és Arany János barátságáról.
Bánffyhunyadon megnéztük az úgynevezett „cigánypalotákat”, ezeket a mesébe illő, nagy, cifra épületeket, majd megemlékeztünk költőóriásunkról a Petőfi-kopjafa előtt.
Következő megállónk Körösfő volt, ahol ellátogattunk a református templomba. Utolsó megállónk Kolozsvár volt, ahol megpihentünk a Heltai Hostelben. Vacsora után még egy gyors sétára is jutott idő.
A keddi nap is hamar kezdődött, hisz Kolozsváron csak egy éjszakát töltöttünk. A hét második napján először a tordai sóbányában gyönyörködhettünk. Lifttel mentünk le a bánya legnagyobb termébe, melyben egy óriáskerék is helyet kapott, amit - természetesen - ki is próbáltunk. Ezek után a Tordai-hasadékhoz is ellátogattunk, hol ismét osztálytársaink tartottak előadást a szakadékról. A délutánt Torockón töltöttük. A nap végén megérkeztünk parajdi szállásunkra.
Szerdán Székelyudvarhelyet látogattuk meg. A székely kapukon keresztül eljutottunk Orbán Balázs sírjához. Ezt követően a Mini Erdély Parkban megtekinthettük Erdély híres épületeinek makett változatait. A délutánt az Orbán Balázs Általános Iskolában töltöttük, ahol tárt karokkal vártak bennünket, az intézmény hetedik osztályával ismerkedtünk meg. Később Korondon vehettünk ajándékokat az otthoniaknak. Estére kísérő tanáraink a látottakból állítottak össze kvízt a számunkra.
Csütörtök volt az én személyes kedvenc napom. Itt ugyanis én és ikertestvérem tarthattunk előadást a Gyilkos-tóról, majd túrázásra is volt lehetőség a gyilkoshegyi kilátóba. Igaz, sarasak lettünk, de a kilátás kárpótolt bennünket. Később a Békás-szorosnál ismét lélegzetelállító látvány tárult elénk.
Utolsó napunkat Segesváron kezdtünk, majd azt követően Marosvásárhelyen álltunk meg. Itt a Petőfi-szobor előtt elszavaltunk egy verset a költőtől. Következett Nagyvárad, utunk utolsó határon túli állomása, ahol megkoszorúztuk Szent László szobrát. Mivel a Petőfi park teljes felújítása zajlik, így a Petőfi-szobor megközelíthetetlen volt.
Hét óra körül értünk Egerbe, majd az iskolaudvaron elbúcsúztunk egymástól hétvégére.
Egy csodás utazás volt, nemcsak jól éreztük magunkat, hanem sokat tanultunk is. Úgy gondolom, ha tehetnénk, újra nekivágnánk!
Borics Ágnes 7. E
