Rejtett értékek – A valóság és ami mögötte van
A 229-es terembe lépve szokatlan berendezés fogadta a tanulókat. A terem első része paravánnal volt leválasztva. Akkor már látszott, hogy különleges élményben lesz része a közönségnek. Az óra első részében a meghívott vendégek egy paraván mögött válaszoltak a moderátor kérdéseire, valamint meséltek saját „útjaikról” is. Szó esett arról, hogy ki mit tekint sikernek, ki milyen sikerére a legbüszkébb, illetve ki milyen kompromisszumot vállalt, hogy sikeres ember legyen. A tanulók is megfogalmazták, hogy szerintük mit lehet sikernek tekinteni, mi befolyásolhatja annak elérését. A szerencse, a kitartás, az önbizalom, sőt a külső megjelenés is szóba került.
Habár a „Rejtett értékek” elnevezésű program célja a szemléletformálás, illetve az önismeret fejlesztése, az óra következő szakaszában bekövetkező dramaturgiai fordulatra kevesen számítottak a jelenlévők közül: megláthattuk a hangok tulajdonosait. Korábbi bemutatkozásuk alapján felismertük a programfejlesztő – humoristát, a református lelkészt, az olimpikont, a rádiós – műsorvezetőt, gyógypedagógus-írót, a raliversenyző – kézilabdajátékost.
Joggal teheti fel a kérdést a kedves olvasó, hogy „Oké, de mi ebben a csavar?”. Nos a csavar annyi, hogy a vendégeink nem egyforma körülmények mellett érték el sikereiket, ami ugye, mindenkinél mást és mást jelent. A kívülről átlagos és különböző fizikai korlátok nélkül élők számára egy boldog kapcsolat a szülővel ugyanolyan siker, mint egy autóbaleset következtében lebénult paralimpiai kajakosnak egy olimpiai helyezés, vagy a kézilabdázó - raliversenyzőnek az, hogy mindent meg tud adni a gyermekének annak ellenére, hogy kerekesszékbe kényszerült, vagy a 17 évesen a végleges vakságot választó humoristának a belső béke megtalálása, vagy a szintén kerekesszékes író-gyógypedagógus-rock dobos közösségre gyakorolt hatását is.
Ahogyan a siker, úgy a kudarc és a probléma is relatív. Ebből kaptunk „leckéket” ezeken a nagyszerű rendhagyó órákon, melyekért hálásak lehetünk a Vakok és Gyengénlátók Integráló Sportegyesület tagjainak, és a programra meghívott vendégeknek.
Végezetül szeretném ideidézni Sulyok Péter humorista (és hosszan sorolhatnám a többit) gondolatait, amit megosztott velünk:
„Mindent lehet tanulni, de sokkal inkább át kell gondolni magát az életszemléletet. Tudomásul kell vennünk, hogy problémák nem léteznek, csak megtapasztalandó körülmények és megoldandó kihívások. Hogy melyikből növesztünk magunknak problémát, a félelmeinkkel gondosan locsolgatva, az a mi döntésünk. Ha rájövünk, hogy nincsenek problémák, azt is felismerhetjük, hogy az élet igazából egyetlen játék. A Biblia is azt írja, hogy Isten gyermekévé fogadta az embert, tehát van 75–85 év gyerekkorunk. Hogy ezt mennyire bonyolítjuk meg, és hányszor pisilünk bele a homokozóba, az rajtunk múlik, de ettől nem lesz jobb.”
Nekem tetszik. Talán neked is üzen valamit….
A vendégek, akikről már sok mindent tudunk:
Kassai Balázs János – gyógypedagógus, író, paraúszó, rockzenész. Születési rendellenesség miatt kényszerült kerekesszékbe.
Gyükér István – sportjai: kosárlabda, kézilabda, rally. Mozgásszervi betegségben a harmincas évei elején került kerekesszékbe.
Sulyok Péter – humorista, szoftverfejlesztő, aki sziklát mászik, vízvezetéket szerel. 17 éves korában önként választotta a teljes vakságot a részleges látás helyett.
Váczi Anita – parakajakozó olimpikon, modell. Autóbaleset következtében sérült meg 17 évesen. Azóta él kerekesszékben. Egy gyermek boldog és sikeres édesanyja.
Ferencz József - evangélikus lelkész
Rohlicsek Judit - rádiós műsorvezető
