EKKE Gyakorló | Barkóczy utcai épület

,,Jó társaságban telik az idő’’- szokták mondani. Ez így is volt az olaszországi tanulmányúton. Vasárnap este izgatottan szálltunk fel a buszra – egy egész hetes olasz kaland várt ránk, amit már hónapok óta tervezgettünk.

Végzős osztályként tudtuk, hogy ez az utolsó közös nagy utazásunk, így mindenki a lehető legtöbbet akarta kihozni belőle.

Hétfőn dél körül gördült be a buszunk Cavallinoba. Hosszú volt az út, de az adrenalin túltett a fáradtságon. A szállás elfoglalása után már rohantunk is a tengerpartra. A homok forró volt, a víz viszont kellemesen hűsített. Volt, aki labdázott, mások csak feküdtek a parton és élvezték, hogy végre itt vagyunk. Az olasz életérzés már az első nap megfogott minket.

 Kedden a napunkat a Cavallinoi vásárban indítottuk. Ruhák, táskák, karkötők, szuvenírek és minden, amit el lehet képzelni ott volt egy helyen, majd délután szabadprogram várt ránk. Mivel már ezen a napon lehetőségünk volt bevásárolni ezért nekiállhattunk a konyhaművészetnek és egy finom bolognaival indítottuk a hetet. Minden este jókat beszélgettünk, kártyáztunk, -  jó volt, hogy minden osztályból közelebb kerültünk egymáshoz.

Szerdán már korán kellett kelni, hiszen nagy út várt ránk. Ez a nap mintha egy képeslapból lépett volna elő. Először Velencébe hajókáztunk, bejártuk a szűk utcácskákat, fotózkodtunk a híres hidaknál és eltévedtünk legalább kétszer. Muranóban megnéztük, hogyan készül az üveg, Buranó pedig teljesen elvarázsolt minket a színes házaival.

Csütörtökön szintén korán indultunk, de megérte. Sirmionéban a Garda-tónál motorcsónakáztunk, ami egy fantasztikus élmény volt zenével, és egy kicsi vízzel a csónakon belül. - is aztán fagyiztunk egy nagyot (ami tényleg óriási volt) és élveztük a mediterrán hangulatot. Veronában megnéztük Júlia erkélyét, na meg a hozzá tartozó szobrot is, és tűkön ülve várjuk, hogy kívánságunk teljesüljön. Padovában egy rövid séta során bepillantottunk a Szent Antal Bazilikába, ami szintén ámulatba ejtő volt. Fárasztó, de tartalmas nap volt.

Pénteken kipihentük a kétnapnyi városnézést és délig aludhattunk, bár már voltak, aki reggeli úszással indították a napjukat. Élvezük a tengerpartot, és megkóstolgattuk a közelben lévő éttermek kínálatát is, ahol igazán olaszosan főztek. A tanárainkkal is jókat beszélgettünk esténként, jó volt látni őket kicsit az iskolán kívüli életben is.

Szombaton mindenki kiélvezte az utolsó napot: strand, séták, utolsó vásárlások. Este jött a várva várt tanár–diák röplabdamérkőzés! A feszültség tapintható volt – mindkét oldal győzni akart. Volt nevetés, szurkolás, versenyszellem, de végül a legfontosabb az volt, hogy együtt zártuk le ezt a felejthetetlen hetet. Este még egy utolsó pizzázás, nagy beszélgetések, nevetések és természetesen az összepakolás is kezdetét vette.

Vasárnap reggel, mint a kisangyalok takarítottunk, hogy a kaució mindenkinek a zsebében landoljon. Még egy utolsó pillantást vetettünk a tengerre, és elindultunk haza.

Fáradtan, lepirulva, sok kacattal és szuvenírrel, de tele élményekkel tértünk vissza – ez a hét örök emlék marad mindannyiunk számára. Köszönjük, hogy részesei lehettünk ennek az élménynek!

Szücs Adél 12.c