EKKE Gyakorló | Barkóczy utcai épület

Idén először sikerült regisztrálnunk iskolánkból egy csapatot az országos Erdeivándor program keretében Gólya Tamás és Üveges Dániel tanár urak túravezetésével, és Kovács Áron kíséretével. A gyerekek csaknem fele életében először vett részt táborozáson, sokuk számára pedig teljesen ismeretlen élmény volt az erdő mélyén, sátorban tölteni az éjszakát.

A kaland Pálházán vette kezdetét, ahol a középkori vízimalom működésével ismerkedtünk meg, és a játszótér legeredetibb eszköze a fából készült szekér volt, amit kézi erővel húzott tehertaxi lett pillanatokon belül. A friss, ropogós rétesek kóstolása mellett megkapta mindenki az csomagját: kulacs, kitűző, és az egyenpóló lapult a logózott tornazsákokban. Innen hangulatos erdei kisvasút vitt minket a Rostalló környéki erdők mélyére, ahol kezdetét vette a valódi nomád élet.

Az első napok szokatlan kihívások elé állították a társaságot. A térerő hiánya és a hiányzó konnektorok az első órákban még okoztak némi csodálkozást, de a digitális világ gyorsan háttérbe szorult. Meglepő volt látni, milyen természetességgel találták fel magukat a gyerekek: a kijelzők nyomkodása helyett pillanatok alatt előkerültek a kártyák és a focilabda, egyesek botanikai szakértők lettek, mások barangoltak és felfedeztek, és rengeteget beszélgettek. Az erdei lét összehozta a csapatot, minden estét reflexióval zártunk, ahol megoszthatták élményeiket és fejlődésüket.

A Zemplén csodás tájakat rejtegetett. Mlaka-rét hegyi kaszálója, Kőkapu kisvasúti megállója, a Regéci vár hangulata, a Megyer-hegyi tengerszem kőfalai vagy a hutai falvak százéves parasztházai biztos emlékezetesek maradnak. Kilátókból sem volt hiány, a Sólyom-bérc és a Kerek-kő panorámája ámulatba ejtő volt, de a Nagy-Péter-mennykő munkacsoport sem bánta meg a kitérőt.

Az egy hét alatt megtett 66 km túra mellett szakmai kísérő programok is várták csapatunk. A Rostallói Ökotudatos Nevelési Központban (RÖNK) az erdő élővilágát és az erdészek munkáját ismerhettük meg közelebbről, a vadászkutyás bemutató pedig – ahol a vérebek munkáját láthattuk működés közben – kifejezetten lázba hozta a fiatalokat.

Az igazi csúcspont – legalábbis a komfortérzet szempontjából – a tábor utolsó harmadában következett be. Amikor a gerendás-réti nomád sátrazás és a hordós hideg vizes zuhanyzás után megérkeztünk Újhuta frissen felújított faházaihoz, a gyerekek ujjongásban törtek ki. A szilárd falak, a kényelmes ágyak, a korlátlan meleg víz, a csempézett zuhanyzó, és a klíma láttán úgy érezték magukat, mintha egy ötcsillagos luxushotelbe cseppentek volna.

Mire eljött a hazautazás ideje, egy teljesen megváltozott csapat szállt fel a buszra. A fáradtság mellett ott volt a büszkeség is a szemekben: túlléptek a saját határaikon, megtapasztalták a természet közelségét, és ráéreztek arra a szabadságra, amit csak egy igazi erdei vándorlás adhat meg.

A táborról még több kép ide kattintva érhető el: https://drive.google.com/drive/folders/1FrzbbUXCCxyEQ8MkzvEkVdnq8T2_shoI?usp=sharing